Ott jön az én könyvemnek öt első éneke is már…
Oh jaj! a mélybe zuhant, honnét pora jegytelenül fog
Hullani majd az örök feledékenységnek űrébe.
Nagy baj a költőnek.... ...ha megúnta teremtett
Jellemeit maga is stb…
Oh, thou world!
Thou art indeed a melancholy jest.
Byron
Werner, Act II. sc. 1.