Elvándorol a madár,
Ha őszre jár
Az idő.
(Tavasszal azonban ismét visszajő.)
Száll… száll… száll… viszi szárnya;
Azon veszed észre magad, hogy már a
Távolság kék levegőit issza.
Olyan sebesen száll,
Hogy eltünő álomnak véled. –
A madárnál
Mi száll tova még sebesebben?… az élet!
De, mint a madár, ez nem tér többé vissza.