Jaj egek! mely szörnyű képzeletek,
Melyeket elmémben hempelygetek.
Óh, látom Tartarus mély üregét,
A feljött árnyékok fergetegét!
Már lelkemig ér a
Pokloknak hóhéra,
Dárdákkal,
Fáklyákkal
Veri Megéra!
Jaj! hová kell lennem?
Nem lehet pihennem;
Mely vesztő
Ijjesztő
Csata van bennem!
A szép napfény eltűnt;
Az ég, a főld megszűnt;
Csak nékem kell még látnom ezt a nagy bűnt.
Óh jóltévő halál!
Ki borzasztóm valál,
Jer, karom emelem!
Itt a megszentelt kés, -
Tégy jól, jaj, jaj, ne késs,
Óh Fúria! velem.
Idvez légy, óh Plútó!
Fogadj el; s nyugtató
Szent kezed ölelem. - -