Szép hajnal! emeld fel főldünk felett
Az egek alatt tündöklő szent fáklyádat;
Bársonyban idvezli majd napkelet
Az aranyozott felhők közt szűz orcádat.
A madarak koncertjei tisztelnek már,
Sok fatetőn éneklő fülemüle rád vár.
Jer, vedd el fényeddel
A még iszonyú égnek gyászruháját,
Hogy messze szélessze
A mord éj fekete homályát! ─
Felkél a rózsákból, s illatozva
Emeli Zephir nektárral tölt szárnyait,
Harmatos csókokkal játszadozva
Csipegeti fel még alvó kis társait.
Már susog a fáknak tetején kerengvén,
Majd piperés rétünknek kebelibe lengvén.
Szárnyra kél a víznél
A több Zephyrek nyájas kisded raja,
A nedves vőlgy kedves
Szaggal tőlt liliomit nyalja.
Rajta, kis szellőcskék! szedegessetek
Violaszagot szárnyatok bársonyára,
Míg Chlóém fel nem kél, siessetek
Vele pihenő mellére s szácskájára.
Míg aluszik, játszodjatok édesemmel,
Majd ereit csiklandozzátok ─ fel;
Akkor súgjátok meg,
Hogy hajnal előtt Daphnis már pihegett,
Sóhajtván szép nevét
Itt e kis patak ere megett!