Láttam! látta Chloét andalodó szemem!
Ah, mint lenge felém, s mint mosolyodt reám!
Mint a latmusi szép szenderedő felett
Rezgő Cynthia csillaga!
Tündér ambroziát hinte lehellete,
Mint a hesperi kert mennyei lombjai.
Nincs oly illat egész Tempe virányain,
Sem, Callirhoë, partidon.
Szép, mint a ragyogó nap s feselő virág:
Szép, mint a fiatal Cypria, amidőn
A tenger kiadá isteni kellemit
Ég, föld ünnepelése közt.
Oh ti, lengedező híves Etéziák,
S rózsás esti szelek gyenge fuvallati,
Jertek gyúlt kebelem lángjait oltani:
Égek! Szívem elolvadott!