Mi a bűn?
Minden cselekedet, amelyre belső érzésünknek egy hangja azt mondja:
- Ne Tedd!
*
Az a belső hang amely az embert a jóra inti, a lélek hangja. Az a hang amely a rosszra szólitja, a test hangja.
A lélek hangja pedig az Isten hangja.
*
A belső hang valamely nagy cselekedet elkövetése előtt: a testé és léleké. De a tett elkövetése után, mindig csak egy: a léleké.
*
Aki az erkölcsről gondolkodik, fiziologiára könyököljön.
*
A lelkiismeret fehér ruhába van öltöztetve.
Azért nyugtalanítja a sár.
*
Vajjon micsoda szemmel néz a tükörbe, aki mindig csak gazembert láthat benne.
*
Mily rosszak vagyunk! - leginkább abból láthatjuk, hogy sok mindent próbálunk, csak azt nem igen, hogy jók legyünk.
*
Az akarat valahányszor nemes tettre ébred, első mozdulatával mindig bilincset tör össze.
*
Ha Mózes nem irta volna meg a tízparancsolatot, akkor is tudnánk. Minden ember lelkében megjelenik a bűn tilalma - dörgés és villámlás között.
Csakhogy aki nem hisz Istent, hogyan higyje a szavát.
*
A fegyház voltaképp állatszelidítő intézet.
*
Esküdtek! Ha igazságosan akartok ítélni, nézzétek a bűnöst, ha testvéretek is, olyan szemmel, mintha idegen volna; s az idegent olyan szemmel, mintha testvéretek volna.
*
Zsuzsánna történetében a vén kecskék semmivel sem aljasabbak, mint azok a festők, akik Zsuzsánnát olyannak festik, amilyennek a vének látni szerették volna.
*
A ronda beszédekhez nem szokott ember érzi, hogy lelkén ott az irás:
E helynek bemocskolása tilos!
*
Az erkölcsnek maga-néző tököre: a Bűn.
*
Fédrusz parasztja megbocsáthatta a kígyónak, hogy megmarta öt. Megbocsáthatta, de nem dugta ujra vissza a kebelébe.
*
A bűn mögött ostorral ballag a bünhödés. Feladata: hogy kihajtson bennünket az állatiságból.
*
A tetoválást gyűlölöm. S mégis szeretném sok embernek a kezefejére ráíratni:
Minden cselekedetnek van következménye!
*
Mikor a bűn és erkölcs küzd bennünk, egy állat viaskodik bennünk egy angyallal.
*
Bármily titokban cselekszel is rosszat, sötét árnyéka felkél és kísér és szenvedéssel fizet hétszeresen és hetvenhétszeresen.
S bármily titokban cselekszel is jót, virága évek múlva is fejedre hulldogál.
*
Ha azért jöttünk a Földre, hogy testben éljünk, miért volna bűn a test életének némely megnyilvánulása?
- Nem bűn, csak szellemi részünk küzdelme, hogy égiségét megtarthassa.
*
"Morális szabadság."
Sok ember úgy érti, hogy szabadon lehessen mindenféle bűnnek a rabja.
*
Valaki azt mondja:
- Az élet célja rejtve van előttem.
Válasz:
- Az útat azonban láthatod. Ha azon az úton haladsz, amelyen a náladnál tökéletesebb emberek nyomai látszanak, mindig nyugodtan gondolhatsz az útadnak a végére.
*
Mily diadalmas szemmel írja le a történelem filozofusa, hogy valamikor mindaz erkölcs volt, amit ma bűnnek mondunk! Vagyis a gyilkosság, a paráznaság; az eszem-iszom, a rablás, a lopás és egyéb.
Hát ezen nincs semmi csodálkozni való. Az emberiség állatiasságból fejlődött, s a fejlődés folyik ma is. De tessék megmutatni, hogy amit egyszer erkölcsnek éreztünk, s bűnné ismerődött, hogy az megint erkölcscsé válik. Elképzelhető-e, hogy valamikor az irgalmat bűnnek fogják nevezni? Elképzelhető-e, hogy erkölcsnek mondják majd a kegyetlenséget, a rablást, a paráznaságot, a rabszolga-tartást, a semmitevést?
*
Világunk életének egyik főcsodája a lelki tökéletesség felé való szakadatlan, soha vissza nem csuszamodó haladás.
*
Az emberiség története öt mondatban:
A világosság szülte az életet.
Az élet szülte az akaratot.
Az akarat szülte a bűnt.
A bűn szülte a szenvedést.
A szenvedés szülte a szeretetet.
*
Az egyes ember története csakaz ami az emberiségé.
Mihelyt az értelme megvilágosodik, akarata belekívánkozik a homályokba is. A bűn mindig esés. Istentől való eltávozás.
*
De minden han mögott ott sántikál a szigorú arcú bűnhődés. Előbb-utóbb eléri a bűnöst és megveri.
A szenvedésből azonban egy mennyei virág fakad: a szeretet. Ez a virág magába szívja az emberi lelket, s hajlik. És az Isten végre is érte nyúl, s visszaemeli maga mellé a Világosságba.