Adjő, bús furcsaságok éve,
Emléked terhes, bús nagyon,
Nem adunk víg dallal a sírnak,
De bússal sem verünk agyon.
Olyan voltál, mint a világ most:
Megkérgült, vénhedt és beteg,
Kacagásod sírás volt látni
S nem értettük a könnyedet...
Adjő, bús furcsaságok éve,
Egypár reménynek újra fuccs,
Gyermekcipő kell a világnak,
Idétlen bocskor vagy papucs.
Kinálhatod a szárnyat váltig
S kinálja is sok bölcs szamár,
Sárba fulladt a vén esztendő,
Éljen az élet és a ─ vár!...
Adjő, bús furcsaságok éve...
Nem történt semmi új dolog,
A Föld sem rosszabb, sem jobb nem lett,
Ő úgy, ahogy tud, úgy forog.
Nagyokat, jókat elbuktattak
Vad tusák s ostoba csinyek
S mint rendesen, a célhoz értek
Az oktalanok s kicsinyek...
Adjő, bús furcsaságok éve,
Nagy bölcsen lépdesünk tovább,
Újat nekünk az új sem adhat,
Tépődjenek az ostobák.
Többet ér világjavításnál
Egy szép, világos »média«
S többet ér a szivarfüst, mint az
Egész élet-komédia...
Adjő, bús furcsaságok éve,
Tőlünk nem kapsz elégiát,
Mi már megszereztünk magunknak
Egy csöpp kis filozófiát:
Valahogy csak lesz, hisz sehogy sem
─ Úgy mondják ─ nem volt még soha,
Valahogy majd csak kihúzzuk, míg
Elvisz a Szent Mihály lova...