Bú kél velem, bú jár velem,
Ki ránt fel kebléből?
Adj egy rózsát, hű szerelem,
Hajad szép fürtjéből.
Egy rózsát adj, hű szerelem,
Bár tövises lészen,
Tán ha kínját elviselem
Majd öröm vár készen!
Mért nyög, miért az esti szél
Bokor ernyőjében?
Mért fürdik a rózsalevél
Harmat hűs cseppjében?
Azért nyög, hajh, az esti szél,
Mert én sóhajtottam!
Harmatcsepped, rózsalevél,
Szememből ontottam!
Fészkén az árva fülmile
Ha párját siratja,
S búját énekben zengi le,
Lágyúl-e bánatja?
Ó zengenék ugy éneket
Egyik éjről másra,
S bérczet, völgyet, fát, köveket
Inditnék sirásra!
Szűn a zápor, s szivárvány ég
Fenn sötét felhőken:
Vándorsorsom túlhalad még
Borongós időken.
Adsz egy rózsát, hű szerelem,
Bár tövises lészen,
Tán ha kínját elviselem,
Majd öröm vár készen.