Felfogadtam, nem szeretek,
Minden asszonyt már megvetek,
Felfogadtam, semmi lány
Rabbilincsre már nem hány.
Azt mondám, bolond is voltam,
Hogy szerelmekhez hajoltam,
Azt is mondám, mind bolond,
Aki rólok le nem mond.
Felfogadtam, hogy míg élek,
Egy álnokkal sem beszélek,
S bár Helena szeret is,
Farba rugom őtet is.
Gyűlölöm mind egész nemét,
Szép orcáját, ráró szemét,
Gyűlölöm, mind álnok kép,
S még álnokabb, hogyha szép.
Felfogadtam földre s égre,
Hogy nem nézek több szépségre,
Mert mind halálba kerül -
Meg is álltam emberül.
De bezzeg szerelem helyett
Rút gyűlölség foglalt helyet,
Bánat jött rám egy nyommal,
A komor únalommal.
A fekete gondolatok,
A rettentő indulatok
Szállották meg szívemet,
S úgy gyötörtek engemet.
A jó kedvek, nyájasságok,
A tréfák és barátságok
Elfutottak előlem,
Az öröm eltűnt tőlem.
Minden virtustól elváltam,
Minden embert megutáltam,
S már egészen ellepe
A fekete sárepe.
Borzasztó melanchólia,
Rettentő hypochondria,
S minden, ami fertelem,
Egyre csatázott velem.
Elmém szinte megbódúla,
És már kicsinybe is múla,
Hogy fejembe nem lövék:
De mégis észre jövék.
Észre jövék, észre vettem,
Hogy én bolond gombát ettem.
S felkiálték: Grácia,
Grácia, szép Cypria!
Jertek, ó, angyal termetek,
Megint emberré tegyetek,
Elvetettem pisztolyom,
Szép orcátok csókolom.
Már véletek kezet-váltok,
Ó, szép lyánkák s így kiáltok:
Mind bolond, ki nem szeret,
Vágasson magán eret.