Biztos hely e vadásztanya,
Zuhoghat kinn a fergeteg! -
Mint gyermekét a hű anya,
Vidám kedvünk úgy védi meg.
Hadd folyjon szó, csengjen pohár,
Bár az idő éjfélre jár!
Ki tudja, lesz-e még napunk,
Mikor megint találkozunk?
Sok éve, hogy nem láttatok,
Én is, ti is megvénülénk;
Úgy múlnak évek, mint napok
S már életalkony int felénk.
Hadd folyjon szó, csengjen- pohár!
Az elhanyatló napsugár
Még gazdagabban szórj a szét
Utolszor fényét, melegét.
Eszünkbe jut, mi volt, mi mult;
Emlékké vált minden remény,
Oh hány reményünk sírba hullt
Az élet küzdő mezején!
Hadd folyjon szó, csengjen pohár!
Mi elmult, nem tér vissza már,
És aki küzdött, szenvedett,
Enyhíti az emlékezet.
Hiven szerettük a hazát,
Küzdöttünk érte emberűl;
Virrasztottunk sok éven át
A sebzett haldokló körűl.
Hadd folyjon szó, csengjen pohár!
Ismét derűlt a láthatár,
S mert nem hiába áldozánk,
Te élsz és élni fogsz, hazánk!
Nem egy társunk kidűlt korán;
Áldás lebegjen sírjokon!
Mellettök a végső tusán
Nem állott nő, gyermek, rokon.
Hadd folyjon szó, csengjen pohár!
Ha minket a végóra vár,
Szelíden fogja bé szemünk'
Hű nőnk vagy kedves gyermekünk.
A fergeteg immár elűl,
A tiszta ég pirkadni kezd;
Éltünk is igy borúl, derűl,
Egy testvér a hajnal s az est.
Hadd folyjon szó, csengjen pohár,
Ha búsan is, bucsúra bár!
Im búra fordul örömünk,
Legyen, - de el nem csüggedünk.