A szalonoké parfümös rege,
Szilaj és új az utca éneke.
A régi dal: mithosz és diadal,
Véres és bús ének a fiatal.
A szalonokban a könny is hamis,
Az utcán hű az őrült kacaj is.
Amit felbecsül szentre a szalon,
Az az utcán rongy kóta, kusza lom.
Csinált sírások, ravasz kacajok,
Az utca bátran derül és sajog.
A szalon-ének beteg kedv-vidék,
Az utca bátran löki ki szivét.
Ott siratják a mult isteneket,
Itt nekik már rég beesteledett.
Ott tanult, pompás, fölséges karok,
Itt együgyű, de viharos dalok.
Holnap tán égi dal lesz a rege,
De föld-robaj az utca éneke.