I.De mivel verba valent usu,
Halad a nyelv, akárhogy nyúzzu(k).
II.Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt;
Ami új van benne, mind rossz,
Ami régi, az meg tót.
III.Motto: Üsd, nem anyád!
Közmondás.
Boncold csak nyelvész! hát baj, hogy az áldozat élvész?
Tartozik ez terád?...Egy bizonyos: nem anyád!
IV.A NAGY MUNKA
Szót, ragot és képzőt idegentől mennyit oroztál
Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat,
Miklosich és Dankovszky nyomán s irigyelve babérjok’
Egy sereg ifju tudós rád bizonyitja mohón.
S minthogy utánok a szláv böngészni valót nem igen hágy,
Most jön a német, oláh, új-görög és talián,
Perzsa, tatár, török, és amit száz évig az átkos
Újító szellem vak dühe fúrt faragott.
E nagy munka ha kész, (sietős!), a többivel aztán
Visszamehetsz Magyarom, Scythia téreire.
V.Ahogy indult a nyelvészet árja:
Árpád nyelve csak ferdített árja.
VI.Ezután már hát hiába
Küldtök vissza Ázsiába,
Illünk az orosz igába,
A nagy Szláviába.
VII.Amit Miklosich és Dankovszky s Leschka szerényen
Meghagya, Bernátok kótyavetyélik el azt.
Kapod ürügyhöz ez is, mint a mennykőhöz előde,
Hogy, ha mi bönge maradt, elszlavizálja szegény.
VIII.KI VAN
Azon hírre, hogy ezt ’aus ist’-nek (vége van) olvasták
Nálam s megakarják támadni
Már ha ki van kártyád, sincsen ki a nyelvtudományod,
Nyelvőr! Nem nyelv-őr vagy te, ha nyelvi malheur.
IX.Oh Búdenc, Búdenc! Magad is már mennyire túlmensz,
Nézd fiadat, Simonyit! Elhagya, rád se konyit.