Azon örülsz é, hogy szememet megint
Elázva látod! Vagy gonoszúl talán
Bánatra vonsz ismét! Hihetetlen,
Látom hová csalogat világod.
Ím sírva térek fényed elől oda,
Hol csendes árnyak' lengedezésiben
Sírhalmaim halvány virágok'
Illatozási közt feküsznek.
Ah nemsokára harmatos hantomon
Fog majd ragyogni szánakodó szemed!
Majd feltalálom egyykor én is
Hasztalanúl keresett nyugalmam'!
Szerelme kínjait fülemilébe költ
Lelkem reményfám' bánatos ágain.
Énekli majd, míg a' királyi
Reggel előtt szaladásnak indulsz.