Idvez légy óh lágy szelletnek
Első nyájas párája,
A szendergő természetnek
Felserkentő postája,
Jer, végy bosszút csendességgel
A méreggel tele szeleken,
S hirdess békét víg lengéssel
A megdurvult komor egeken.
Majd a mord tél vasmarkának
Jámbor meglágyúlásán,
S a fagy zúzos páncéljának
Harmattá lett válásán
A szép környék örvendezvén
Zöld bársonnyal befedi magát
S áldoz néked, tömjénezvén
Fűszerszámos viola szagát.
A kis tollas nép zengését
Hallom már a berkekben,
Pusztult honjok zöldűlését
Sürgetvén víg énekben,
Járd bé kis szél lengéseddel
A gyöngyellő ligetek ölét,
Háladásul majd ott vedd el
Érző szívünk öröme jelét.