Poetósfera › La Biblioteca › Kazinczy Ferenc
Kazinczy Ferenc · Romanticismo
húngaro
A nap leszáll,
S fénye homály
Ködjévé vál;
S most nem mutat
A hold utat.
Kemény a tél;
S a zúzos szél
Gyors szárnyra kél;
S félelmesen
Rettent minden.
Legény, lánykád
Sírva kiá’t,
Szorítsd hozzád;
Nézd mint remeg;
Jer, csókold meg.
Így tipegvén,
Kedves legény,
Nem félek én;
Csak szerelem!
Te légy velem.
← Az éjjeli vendégAz én boldogítóm (Milliók közt sincs...) →
ws-hu-az-elkesodott-leany--kazinczy-ferenc-340b7aLas obras de dominio público se reproducen íntegras, con atribución y en la ortografía de su impreso. ¿Ves una errata o conoces una fuente mejor? Escríbenos desde Sobre la casa.