Midőn Cephalosával
Szivének bálványával
A hajnal szép istennéje
Mint férjjel először hált,
Hogy egy pillantattá vált
Tudni való ezen éje.
Semmivel nem gondolván,
Csókoltatván, csókolván,
Aurora fáradtig játszék.
Utóbb elszenderedett,
A nap már fél délen látszék.
Szekerére sietett,
Minden isten nevetett,
S őtet szemérem festette:
Mint bájolsz igy, melly szép vagy!
Monda Zevsz, illyen maradj,
S örökre pirossá tette.