Horác után
Miért könyörgjek én teneked, dicső
Magzatja Zeüsnek, most, mikor illatot
Gyújtván, először lépek, új pap,
Zsámolyaidra s arany, szelenczém
Oltárodon bort s búzakalászokat
Ürít? Azért nem, oh nem azért! hogy én
Nyerjem meg, a mit nagytitokban
A pulya kér esedezve tőled.
Csillogjon, a kit gyors szekerébe vett
Fortuna imádott bábjaival, s örök
Gondokra kárhoztatva, kincsét
Gyűjtse kamatra csikart kamatról
A gazdag; hogy ne a ménesi mézital,
De Cap s Malaga is, s a mi buzogva ömöl,
Hirdesse vendégének, őtet
Mint fogadá kegyelembe Plutus.
Nem kell nekem kincs! nékem elég juta;
Nem gőz! pirúlnék, hogyha belőlem is
Játékot űzne a sors. Rohanjon
Bármi reám: födöz a középszer.
Csak lantom ihlesd! csak nyilat adj nekem
A szent tegezből, szörnyek ölője, te!
Szorítsa örűlve jobbom híved:
Fussa komoly szemem a kaján had!