O dass dem Menschen nichts
Vollkommnes wird.
Gőthe
Álmodtam egykoron dicső
S mi égi álmokat!
Mivel sugárzva akkoron
Mosolygni láttalak.
Felébredék, s hogy esdtem én
Ez álmot újra haj!
Nem ült szivembe bú, keserv,
Se vészt hozó sohaj. -
Az álom újra eljöve,
S űdvöt hozott nekem,
Öröknek esdtem álmomat
Öröknek édenem.
De elrepült, s orozva áll
E szűnek édene!
Keblem keserve tengerén
Reményt se lelhete.
S az álmot esdem ujonnan,
Hogy az örök legyen,
S nyugalmat ott találjak én
A bús enyészeten.