És úgy történt. A mit sok évi
Erőködés meg nem hozott — stb.
És úgy történt, a mit sok évi — ?
Pet.
Pedig csalatkozott.
Ez nem végső fájdalma volt.
Midőn a börtönből kilépett,
Azt kérdezé: „szabad tehát
A nemzet, a haza?” —
Napt.
Pedig csalatkozott,
És nem végső fájdalma volt,
Midőn a börtönből stb.
Az, isten, tégedet csúfol!
Az Isten téged csúfol!
Azaz hogy puszta volna, ha —
Azaz puszta volna, ha —
Anyjának száraz emlejét —
Anyjának száraz emlőjét —
Kitört belőle ellen állhatatlanúl —
Kitört belőle ellenállhatlanúl —
Levette vállaitokról az álom —
Levette váltatokról az álom —
A gyertyalángként, melyre rálehelltek —
A gyertyalángként, melyre lehelitek —
S mit a tiédnek s magadnak —
S mit a tiednek s magadnak —
Nem birsz megszerzeni —
Nem birsz megszerezni —
Halkan kinyitj’ a hintó ajtaját —
Halkan kinyitja a hintó ajtaját —
Fiú-e, vagy lány, még nem is tudom —
Fiú-, vagy leány, még nem is tudom —
Szomszédasszony legyen keresztanya —
Szomszédasszony legyen a keresztanya —
Ily hosszú útat még nem tett soha —
Ily hosszú útat nem tett soha —
A szegletkőhöz támasztá fejét —
S szegletkőhöz támasztá fejét —
Átellenében tarka játékszerrel —
Az átellenében tarka játékszerrel —
Azokra néze és mosolyga, mintha —
Azokra néze, mosolyga, mintha —
Miért e halk járás, e suttogás? —
Miért e halk járás, e halk suttogás —
E kisded halva van, éhen hala —
E kisded halva van, éhen halva —
Az én kezembe öntené az isten —
Az én kezembe öntené Isten —
Bár erre ollyan nagy szüksége volt —
Bár erre oly nagy szüksége volt —
Ki fogja elttáplálni őket? —
Ki fogja táplálni őket? —
Minek van vége? . . . álmodott? —
Minek van vége? mit álmodott? —
Talán épen szomszédom itten? —
Talán ép szomszédom itten? —
Pet.
Csak néha sóhajt ottbenn az anya —
Alk. N.
Csak néha sóhajtott benn az anya —
P.
Hol a tőr, hol van a kard, a mely
Irtóztatóbb, gyötrelmesebb
Sebet vón képes ejteni
Mint ejtett apja szívén
E gyermek ajaka?
A. N.
Hol a tőr, hol van a kard, a mely
Irtóztatóbb, gyötrelmesebb,
Mint ejtett apja szivén stb. (Csak egy sor maradt ki.)
P.
Nézett beléje oly merően, mintha
Azt föl akarta volna gyujtani
Éjszakfényével lángoló szemének.
A. N.
Nézett beléje stb...
Éjszak fényével lángoló szemével.
P.
Ős-szellem fényében förödve —
A. N.
Ős szellem fényébe merűlve —
P.
Ember hajol meg emberek előtt! —
A. N.
Ember hajólj meg emberek előtt! —
P.
Mert én őket, bár vétkesek,
Vétkökben is fölötte szeretem —
A. N.
Mert én őket, bár vétkezem stb. —
P.
Csillagsugár szőtt fényes palást —
A. N.
Csillagruhából szőtt stb.
P.
Ordított belé a
Vak éj süket fülébe. —
A. N.
...sötét fülébe (!)
P.
Élt, s olyan volt, mint a halott.
A. N.
Jól élt, s olyan volt mint a halott (!)
P.
Miként tűzkőből a szikrák —
A. N.
Miként tűzből a szikrák —
P.
Gyakorta éjszakáit is
A lámpa fénye látta elhaladni —
A. N.
Gyakorta éjszakáit is
Gyertya mellett tölté. (Minek is az a czifraság!)
P.
A kis fiú pedig merően
Nézé testvérét, és azon
Gondolkodék, hogy ő is illyen
Halvány, ilyen fehér és mozdulatlan
Leszen, ha majd meghal. . . .
A. N.
A kis fiú pedig örömmel (ez, persze, mindegy!)
Nézé testvérét, hogy ő is ilyen
Halvány, fehér és mozdulatlan
Leszen, ha majd meghal. . . .
P.
Csak halkan rezgedeztek —
A. N.
Csak halkan lengedeztek —
P.
Egy titkos nyomdát fedezett föl,
Alant, elrejtve föld alá, —
A. N.
Egy titkos nyomdát fedezett föl,
Alant elrejté föld alá —
P.
Aludt-e, s most fölébredett? —
A. N.
Aludt-e most, s fölébredett?
P.
Szólt elözönlő fájdalommal a rab —
A. N.
Szólt ellenző fájdalommal a rab —
P.
Hogy a föld régen elenyészett,
Csak e börtön maradt belőle
És őt magát e börtönben feledték —
A. N.
Hogy a föld régen elenyészett,
És őt magát e börtönben feledték. —
P.
Mi gondod a hazára, golyhó?
A. N.
Mi gondod a hazára golyva?
Nehány nap múlva vérpad állt a téren,
És egy ősz ember fönn a vérpadon.
Midőn melléje lépett a bakó a
Sötét halálnak fényes pallosával,
Az ősz ember végigtekinte a
Kárörvendő szilaj tömeg során és
Sajnálkozó könny reszketett szemében.
Nehány nap múlva vérpad állt a téren,
És egy vén ember,
Fenn a vérpadon,
Midőn melléje lépett a bakó,
A sötét halálnak
Fényes pallosával,
Az ősz ember végig tekintett
A kárörvendő
Szilaj tömeg során,
És sajnálkozó köny
Reszketett két szemében.