(Ádáz magyar sírása)
Nem tudom én, nem tudom én,
Kiket is küldjek el hozzád,
De itt az oltár ideje
S néhány titkosak megáldozzák
Oltárodat, a véreset.
Óh, nagy király, óh, nagy király,
Megyünk most már és megyünk Bécsbe
S e furcsa város úgy marad
Mögöttünk, mint életünk mécse,
Ki olthat és olthatni tud.
Atilla, hires bajnokunk,
Valahogy mégis úgy csináljad,
Hogy hozzád menjen a menőnk
S te légy az az igaz kivánat,
Ki butául föltántorul.