Egymás után magamra hagynak,
Kik sokallják az életemet.
Kakas-szó előtt megtagadnak
Esküdöző Pétereim
S életemmel ártok magamnak.
De élek és mégiscsak élek
S megdicsőülni nem akarok
S egy akármilyen csúnya élet
Reménysége bús agyamat
Elönti gőgjével a vérnek.
Akárhogyan, de el nem múlni,
Akárhogyan, de létezni még,
Inkább feledten megfakulni,
Mint egy ragyogó, szép Halál
Dicsőséges karjába hullni.
Mások ilyenkor megátkozzák
Anyjuknak méhét és az eget
S életük minden átélt rosszát,
De én sikoltva, evoé,
Óh, Élet, ragaszkodom hozzád.