Az életforrásnál mulattam;
Tenger virág nyilt partjain,
Sokan jöttek s szedtek miattam,
S kéjelgtek színök lángjain.
S mint a virágok arczai
A víznek tükrén lengedének,
Szivemben úgy lengett az ének,
Míg felcsattantak szárnyai.
A szép virágok tengeréből
Félénken fűzért szedtem én;
Tápláltam keblem mély köréből,
Örültem gyors serdűletén.
S mint a forrás hű árjai
Zuhogva tőlem görgedének,
Velök hangzott a gyenge ének,
S most hozzád hajtják habjai.
Evezz, evezz, kis dalfüzérem,
Az időnek hullámain,
S ha sajkámmal nyugpartom érem,
Mosolygj szűk halmom ágyain.
Rezgjetek lant s szív húrjai;
Hitem, lángom, lyánkám diszének
Tanúja e gyöngéded ének,
S a tört szív búcsuhangjai.