Jó emberke Ádám gazda,
De van is szép áldás rajta:
Van egy fürge felesége;
De még ezzel nincsen vége.
A konyhában semmi hiba,
Forog nyárson csirke, liba,
Jó borocska - ez is telik,
A kis hordót csapra verik.
S hogy víg legyen a lakoma,
Nem hiányzik a sok koma,
Kántor, ispán, komiszárus,
S az az ármányos nótárus!
Ádám, lelkem jó gazdája,
Senki sem haragszik rája,
Ki is haragudnék rája,
Mindig mosolygós a szája.
A kovártélyos katona,
- Legyen bár még oly marcona -
Mint a galamb, szelid nála,
Az ételét sem fitymálja.
Ugy szereti minden vendég,
Szinte vadássza a kedvét,
A vén s ifju nagyságos úr
Csak igy szólítja: szomszéd úr!
Ádám gazda, Istenemre!
A szerencse nevet kendre;
De szép asszony is ám az a
Kend Évája, Ádám gazda!