Ki az én sorsomat ellopta,
Láttam,
Nipponban vagy Amerikában,
Nem emlékszem:
Álmomban láttam.
Aratott és eredmény-kévék
Halmaza és kincse előtte.
Fiatal volt, holott miként én,
Taposta harmincharmadik v
Évét.
Szinte robbant még az erőtől,
Hogy a munkából hazatért
S akkor
Fiatal feleséget csókolt
Tüzesen a hűs alkonyatkor
S gyermekek játszottak, a kertben.
Verten
Én is ott voltam, tönkreverten,
Idegen koldus azon arccal,
Korral
S ő élettől mámorosan,
Jókedvűen kinált meg
Kenyérrel és almaborral.
Az udvaron vackot vetettek
S bénán
Őriztem a paradicsomot.
S nem mondtam meg, hogy én lehetnék
Ifjú gazda s nem koldus vendég
S némán,
Titokban oldtam kereket
S neki a bús országutaknak
Szaladtam futva, szökve
Sorsom tolvajától örökre.