Amint beszél Trattner, Patzkó,
Most jött ki egy istória.
Nem jó benne, mondja Lackó,
A sok teketória.
Ha semminél több valami,
Csak probatio calami,
Mind az, ami.
Mért nem fogott hasznosabba,
Ami volna szükséges,
Nincsen az egész darabba
Egy vers is idvességes:
Sok vágott nyelvű Mátyás itt,
Aki olvassa Mátyásit,
Csak, csak ásít.
Mind szerelmes és szúrdaló,
Sok ostobát megsérte,
Egy-két icce borra-való
Kár egy tökfőtől érte;
Jobb volna, addig aludna,
Vagy verset írni ne tudna,
Ne hazudna. -
Így gúnyolák sok Zoilok
Érdemidet a porban,
Fel volt húzva mérges nyilok
Nyelvök végén egysorban,
Melyeket az esztelenek
Az okosaknak ellenek
Hegyeztenek.
Én pedig a szebb lelkekkel
Temelletted kikeltem,
És nagy nevednek ezekkel
Zőld borostyánt szenteltem:
Magam utánad azomba
A parnassusi templomba
Mentem nyomba.
Verseidről azt ítélem,
S mások is úgy ítélnek,
Hogy azokban együtt vélem
Egy nagy lelket szemlélnek;
Maga a Csók méltó volna,
Hogy minden szép rádhajolna,
Megcsókolna.