A' Satyrus
a'
M o n d o l a t' í r ó j á h o z
Vétkeztél, 's jéh, vétkes fészekben eredtél.
Engemet kecskembert mert megfertéztettél,
Jerkék' vezérével egy helyre tétettél,
Melylyel egy szemtelen tettet cselekedtél.
Testem nem szép fejér és kecske termetem,
Réten 's rengetegben éltemel tengetem.
De kedvnek 's elmének énekét szeretem,
Mért e' rest terméssel egy rendbe tételem?
E' jerkevezéren régenten, még éle,
Egy vén ember részeg fejjel mendegéle,
'S e' rest vén részegjét nem egyszer ejté le,
'S elveszlével nyerget jerkésnél cseréle.
Ez rest és elmétlen, én elmés 's eleven,
Mért teszed én mellém ezen egy levelen?
Eszes szerzeményed? én lehetnék jelen;
Nem eszes? jelentse e' rest és esztelen.
Térj meg 's érdemhelyre tégyed személyemet,
Elég szeret engem 's kedves énekemet,
Kecsketermetemért ne vess meg engemet,
Ember' termetében lelsz kecskét eleget.
Némellyek engemet rejtekben meglesnek,
Véled te ezeket helyes énekesnek?
Zeng: vétkes fészekben, zeng: éje Édesnek.
Mekegnek, mekegnek, de engemet nyesnek.
Mekegve, mekegve, de el nem rekedve.
Én énekelhetek gyepre heveredve,
Felkeresnek engem szépek keveredve,
'S fekete fejemre repkényeket szedve.
Repkénynyel fejemen, kehelylyel kezemben,
Szent ének nyelvemen, szép kedv énekemben,
Be csendes e' berek, be szédelg fejemben,
Édes szendergéssel fekszem rejtekemben.