Papiroson ugró rendek koholói,
Addig nem lehettek nemzet tanítói,
Míglen egy vagy más láb nyűgözvén versetek,
Fülnek tetsző hangtól üres éneketek.
Hát a szív hol vagyon? szökéssel nem nyerik,
Ámbár a battutát sorok-ütve verik.
Ha a képzelődés ragyogó tűkörét
Félretesszük s a hang hódító műszerét;
Apolló kórusát hiába dicsérjük,
S Parnasszus tetejét haszontalan mérjük,
Mert a természetben, ami erőltetett,
Kivált ember előtt kedvet nem nyerhetett.