Levetkezett kedvesem,
Már feredni készűl:
Jer Múzsám! majd meglesem,
Milyen ruha nélkűl.
De látod-é? nem mutatja
Ő e bokroknak kincsemet,
Őrzi vékony patyolatja
Gyönyörűségemet.
Mint a napnak tekínteti,
Mikor a setét felhőkből kivetkezik,
Kiderűl s magát szebben kedvelteti,
Ha csak vékony ködök fedezik:
Úgy az ő szépségei,
Melyeket a ruha fedett,
Komor fedelei
Közűl kifényesedett.
És most csak egy világos
Ködből súgározik,
Melyből súgára méltóságos
Fénnyel játszadozik. -
Oszolj széjjel, kis selyem köd, tisztúlj fel,
Ne fogd el napomat, kis fellegecske!
Bár tégedet drága pénzért, tanúlt kézzel
Szövött is az ázsiai legszebb menyecske.