Nem magyar a nyelv már, nem az a ruha! Németes ízlés
Lepte meg ezt és azt, s korcsosodásra jutunk!
Így kesereg Fürmender uram, mivel urfia térdig
Érő mentéjét párizsi módra szelé,
S négy öt kendőtől vastag nyaka, s üstöke borzas,
S ah, a huncfutka s cafli becsébe veszett.
S csendet mond mikor ír, s kecset és kegyet; ami reménység
Volt eddig, hosszú mondani! néki remény.
5 év neki az esztendő, szeretett lyánykája barátné,
S futja komám-asszonyt s csillagom-adta Borist.
Fürmender, te ne légy urficska; te, nagy Für-men-der,
Légy Fürmender! te, légy elegánt, elegánt!