Jövel, magad légy óh megelégedés!
Mértékzsinórom, sőt vezetőm, mikor
A nagyvilág tövisses útján
És szövevénnyei közt nyomozlak. -
Bé voltam a szent hellyekig, és egész
A borzadásig telve-telék kegyes
Áhítozással s tisztelettel,
A szeretet kimeríthetetlen
Nagy kútfejének színe előtt: kinek
Mindenttudó bölcs lelke belát egész
A titkokat fedő vesékig.
Boldogok, akik ezen nagy Úrnak
Szolgái, mondék: megvetik a világ
Csalóka fénnyét és megelégszenek,
Hahogy szelid erkölcsök által
Jóra vezérlhetik a veszendőt. -
Meghökkenék és hátraesém, mivel
A tisztelendő égi libériák
Alatt sok ördögök cselédit
Kelle valóba előtalálnom.
Hol vagy! kiálték, óh, megelégedés!
Hisz a ravaszság, a dühös üldözés,
A nagyravágyás és irígység
Nem lakozik veled egy tanyába.
Rezgő inakkal lépegeték odébb. -
Atyám, ne kísérts, sőt szabadíts meg a
Gonosz kezektől. A te fényes
Képviselődhö' megyek keresni
A lelki békét. - Hát ti kemény falak!
Feszes vitézek! fegyverek! és arany
Jármú cselédek! tán tirátok
Bízta csudállatos őrizését.
Uram, bocsáss meg, kötve hiszek, gyanús
Amott az együgy; itt ez az úri fény. -
Sok a porig nyomattatott nép,
Nem lehet addig az ő királlyok
Boldog. - Fogadd fel, kedves Atyánk! ügyét
Az elgalázolt jó fiaidnak, és
Mutass palánkot a kevélynek
S tiltsd meg az emberi vérszopókot:
Majd akkor aztán a megelégedést
Rajtad tanuljuk, mert ki-ki űzheti
Közjóra célzó hivatalját
Akkor egész az elégedésig.
Addig bocsáss meg, jó megelégedés,
Hogy nem kereslek. Mert ki találja ki,
Mely'k láncokon vagy mely'k üregbe
Mézeled a letapodt igaznak
Mérgelt falatját. - Boldog az, aki a
Másolhatatlan sors dühödése közt
Tisztán verő szivét tapintván
Símogató kezed ott találja.