...No lám, a Mab királyné volt veled.
Tündéri bába ez, ki nem nagyobb
Alakba’ jár, mint egy gyűrű agátja
Mit egy tanácsos az ujján visel
Picziny fogatján, alvó emberek
Orrán keresztül hajtat e királyné:
Küllője pókczomb a kis kocsinak,
Ernyője szöcskeszárny, és a kerék
Vágánya finom pókhálószerű:
Kantár a holdfény nedves súgara.
Ostor tücsökláb, a fonatja rost;
Egy szürke mentés szúnyog a kocsis.
Félannyi nagy se’, mint a kis kukacz,
Mit egy leány sebes ujjábol ás.
Üres mogyoró a szekér, csinálta
Mókus maiszter, vagy Babszem Jani,
Tündér bognárok, h’óta e világ,
Így vágtat éjrül éjre, szeretők
Ágyán keresztül: s álmuk szerelem;
Udvarfi térdén: s álma bókolat;
Ügyésznek ujján: s álma pör-díjak:
Szép asszony ajkán: s álma csókra csók.
De gyakran a nőket, ha megneheztel,
Bőr-pattanással gyötri Mab, hogy a
Sok édességtől szájuk elromolt.
Némelykor udvaroncz orrára hajt:
S álmában ez fő hivatalt szagol;
Másszor meg dézma-süldő farkhegyével
Csiklandja egy alsó pap orrlikát:
S legott zsíros megyérül álmodz.
Gyakorta harczfinak hajt el nyakán:
És álma ennek csupa nyak-szelés,
Roham, spanyol tőr, cselvetés, öt ölnyi
Hosszú ivások; aztán hirtelen
Dobszó fülébe, melyre fölriad,
Körül-imádja egyszer-kétszer a
Szentjét, s elalszik újra. E Mab az,
Ki összebontja éjjel a lovak
Sörényét, s bogba fűzi a hajat,
Mely, ha kibontják, nagy veszélyt jelent,
Ő a boszorkány, mely megnyomja a
Hanyatt fekvőket éji álmaikban...
Ő az, Mab asszony.
— — — — — — — — — — — —