Beteg vagyok, - ejh - bú, panasz mit ér?
Míg volt erőm, szolgáltam a hazát.
Most már nincs, ergo nincs napszám, kenyér.
Nos hát, mi jogon élni is tovább?
Ásd meg sirod! nincs hátra már egyéb.
Csakhogy ne itt: túl a határokon;
Mert elijed a késő ivadék...
Idegen föld takarja el porom.
Hogy elfeledd, jól elfeledd, hazám!
Szomorú élettörténetemet;
Így tán akad még, aki igazán,
Önzetlen, mint én, eztán is szeret...