Bizony, mikor még ifju voltam,
A szűzi hóról dalt daloltam...
Dalt, amelynek rímje jó,
Jó-ra persze cseng hó...
Aztán jött a korhely jogász-kor,
Sok Pollukszot kapott a Kásztor,
Sokan valánk kamerádok,
Nap mint nap katzenjammerádok.
A hó rám akkor is hatott,
Élőlény el nem alhatott,
Mikor ifjúi buzdulásban
Elénekeltük azt a nótát ─
Így kezdődik: "Nagy hófúvás van"...
És most, hogy ott kint sűrű hó hull
S annyi emlék előmbe tódul ─
Röviden így elmélkedem:
─ A manót! Kellett ez nekem?
Már azt hívém, hogy kész tavasz
S íme ─ havaz...
Szamárság volt, most már belátom,
Becsapni a télikabátom...