Az oktalan bölcs titeket, istenek,
Tagadni akarna; de ti felette meg-
Dördítitek bosszús ütéssel ,
A ropogó tüzeket, hogy Újhely
És a Hegyalják tornyai rengenek,
S fortyanva csap ki partjain a Tisza;
S ő sápadozva roggyan össze:
Érzi hatalmatokat, s tagadja.
Ekként dühűltek egykor az elfajult
Tellus szülöttjei ellenetek; de Zeüs
Felkölt; futának ők, s az ádáz
Enceladust leteríté az Aetna.
Engem szerény szív vonz tífelétek, és
Nem ingható hit, s magzati félelem.
Áld .szenvedésim közt nyögésem,
Áld poharam, ha virág övedzi.
Az éj sötétét tiszta nap, a fagyos
Telet tavasz s nyár váltja fel, és az ősz,
Gerézddel ékesítve főjét,
S újra setét jön elő, fagy újra.
Hadd jöjenek! ti gondotok az. Nekem
Örvendni illik, tűrni, remélleni.
Ég föld szakadjon össze, szórja
Lángjait a Phlegethon! Ti védtek.