Horác után
Új fergeteg kél ellened, oh hajó!
S készül az álnok síkra taszítani.
Jaj, mit müvelsz? Térj, kérlek, ismét
Hajdani hív kikötőd keblébe!
Nem látod-é, mint' ingadoz a kevély
Árbocz, s az eltört karfa miként recseg?
Nem illnek ily kétséges úthoz
Bomladozó kötelékid. Ime
Nincs ép vitorlád, nincsenek istenid,
Kikhez segédért bízva kiálts megint!
Ámbár az erdők legnemesbik
Gyermeke, nagyra vonúlt fenyő! te
Kérkedve hányod ismeretes neved
S főszármazásod. A remegő hajós
Nem bízkodik festett falakban,
Óvd magad a dühösűlt szelektől!
Csüggedve sírtam annyiszor a kiért,
De a kit épen nem láttam agyarkodó
Örvényiből mindig kikelni:
Oh! mikor érsz kikötődbe vissza?