Küldi fiacskáját hozzám minapában egy orvos,
Kérve, tanulná meg nálam a grammatikát.
Ámde mihelyt már tudta a »Zengd Peleusfi hangját«
S hogy »sok ezer bajokat szerze« s utána még ezt:
»És sok jóra való lelket küldött le Aishez«
A leczkéim alól nyomba' kifogta fiát.
Szembe talákozván: »Köszönöm tanításodat« ─ úgymond,
»A mire nálad ment, otthon is annyira megy.
Én magam is küldök sok lelket a síri világba,
És soha nem kellett ahhoz grammatika.«