Vigasztalást a földön, emberekben
Nem lelve, már az éghöz fordulok.
Hiszen ha örökkévaló, végetlen,
Számomra is kell lenni írnak ott.
De hol van az, ki belőled kitörné
Elmult idő! egy órád, minutád?
Meg nem történtté tenné, ami történt?
Mi haszna lenne újjá a világ!
Mit ér nekem a felséges menyország
Képzelhetetlen örömeivel?
Kétségbeejtő örökkévalóság
Emlékedet nem törülheti el!
Az angyalok nem tűrnének meg ottan,
Ki nem találnám ott se helyemet,
Siratva amaz örömcsarnokokban
Mi idelenn örökre elveszett!