Part mellett egy csolnak áll
S hullámok tolúlnak,
S part mellől a csolnakot
Mindig távolabb viszik.
Egy nádszál eként kiált a
Távozó csolnak felé:
«Jőj te vissza, csolnakocska!
Nálam csendben nyughatol;
Jőj a part mellé megint,
Nézd az áradat mi nagy!»
«Bár a partnál csend van is,
S mély az áradat,
Még kicsinyt tovább röpűlök
S vissza hozzád úgy jövök majd.»
«Ah te nem fogsz visszajőni,
Nem nyugodni nád között,
Messze hajtva elmerűlsz
A zajongó tengerárban.»
És a csolnak szél s hab-űzve
Messze ment s vissza nem tért.
Kérdezé a nád a tengert - -
De a tenger nem felel.