Kurtafalvi szőlőhegyen
Szüretelés nagyban megyen,
Azaz hogy csak menne nagyba,
Ha nem hagyták volna abba.
Hajaha!
Most jön még csak a java!
Megkezdették, annyi igaz,
Ebben volna egy kis vigasz;
Folytatnák is, a mint illik,
Ha vón szőlő tudniillik.
Hajaha!
Most jön még csak a java.
Üres a tő, gyéren hajta
S a mi kicsiny volt is rajta,
Leolvasták azt régóta
Kit a madár, kit a róka.
Hajaha!
Most jön még csak a java!
Csak három fürt maradt rajta,
Az is holmi veszett fajta,
Ollyan kemény, olly savanyú,
Csupán nyulat lőni való,
Hajaha!
Most jön még csak a java!
Egy a papé lett belőle,
Ki majd beteggé lett tőle;
Másik jutott a kántornak,
– Könyei még most is folynak.
Hajaha!
Most jön még csak a java!
Présbe került a harmadik,
S szoritották három napig,
De csak nem jött annak leve,
Hanem a prés megrepede.
Hajaha!
Igy maradt el a java!