Kész hát az Oltár, s készen az Áldozat,
Mellyet fogadtam. Tartsd meg amazt, dicső
Nagy Isten Asszony, szent Barátság;
Ezt pedig égi tüzed szikrája
Emészsze füstté! Helytelen a panasz
Hogy a barátság Asszonya el hagyá
Földünket. Itt jár ő közöttünk,
Itt vagyon ő, de csak az találja,
(Mivel csak annak nyitja fel a gyönyör
Forrása méhét) a ki nem a világ
Lármái közt, hanem tulajdon
Szíve körül tapogatja őtet.
Ne is vegyen rá semmi sem, óh kegyes!
Hogy meg tagadván Isteni rangodat,
Vagy a kegyetlent lelkesítsed,
Vagy czudarokra pazárld segéded.