Eskű az én múzsámhoz nem csatol;
Más hódolását is bátran vehet’d,
A melyet szép tárgyának nyujt a toll,
Akármi könyv áldásának, neked.
Szép vagy te észre s bájra egyaránt,
Szebb semhogy én méltón dicsérjelek:
Igy másokat keress festőd gyanánt
Kik élénkebb szinekkel festenek.
S tégy, kedves így; de bár merítse is ki
Müvészetök mind azt mi legjava:
Szépségedet hűbben nem festi senki
Mint hű barátod egyszerű szava.
A hol az arcz magába’ vértelen,
Ott kell a máz; neked szükségtelen.