Kit hallani zene: mért hallgatod
Kelletlen a zenét? Hisz szép a szépnek
Nem ellene; kéj nem kér bánatot;
S te mért üzöd, mi csak kedved’ szegné meg?
Az édes hangok hű öszhangzatának
Szerelmi frigye téged csak azér’ sért,
Mert mintha téged nyájasan szidnának,
Mért kerülöd a szerelem érzését!
Halld: egyik húr a másnak férje, mint
Kél frigyre azzal s összhangzik hiven,
Mint apa, gyermek, boldog anya, mind
Egy dalt dalolnak valamennyien.
Szótlan daluk, bár többhang, egybe vész,
S azt zengi: „Egy magadban semmi lészsz!”