Ha rágalmaznak, az nem árt neked,
Mindig a szépre tört a rágalom.
A szépség mindig szurja a szemet,
A varju égre száll gyász-szárnyakon.
A rágalom, csak jó légy, emeli
Értékedet, ma már ez megszokott;
A féreg a legszebb bimbót öli:
S szeplőtlen, tiszta a te tavaszod.
Az ifjukornak tőrit elkerűlted,
Vagy meg se támadt, vagy győztes te lől;
De bárhogy zeng magasztalás körűlted:
Nem óv meg az irígyek nyelvitől.
Ha a rosznak nem érne semmi vádja,
Magad lennél ugy a szivek királya.