Ha semmi új sincs s mind az a mi van
Már volt előbb is: úgy a képzelet
Mi haszna fárad únos-úntalan
Megszülni ujra már szült gyermeket.
Oh tudna hatni bár a képzelet
Ötszáz nap-útnál távolabbra vissza,
S egy régi könyv mutatná képedet
Hol már magát az ész betűkre bízza:
Hogy látnám mit mondott az ó világ
Teljes szépségedről mely oly csodás,
S a mint mi irjuk, vagy mint ők irák,
Ugy jobb-e, vagy nincs semmi változás?
De, jól tudom, ki akkoron dalolt,
Dicsénekének gyarlóbb tárgya volt.