A szerelem hibát belátni gyermek,
Bár szerelemből lett a bűntudat:
Azért hibámat, szép csalárd, ne fedd meg,
Vagy bűnömért vádold saját magad’.
Mert, mint te engem, úgy csábítom én
Jobb részemet csaló érzékiségre:
Int lelkem győzni szívem érzetén,
De mit se hajt a vér e bölcs beszédre.
Nevedre lángol, érted hévvel ég,
Drágább jutalmat nem tud szép magadnál,
Rabod lehetni üdveül elég,
Teérted élni, halni oldaladnál.
Bűnnek tehát az én szerelmemet
Ne mondd, mely engem éltet, eltemet.