Idő! ne mondd, hogy változó vagyok!
Megújitott ős pyramídjaid
Nem újak énnekem, nem is nagyok,
Fölcziczomázva csak, mi benn avitt.
Mi bámuljuk, tegnapiak levén,
Mit, régi bár, ránk tukmálsz új gyanánt,
S elhiszszük inkább hogy a vén se vén,
Csak benne lássuk mit vágyunk kivánt.
Megvetlek én, magad’ s emlékidet!
Mi volt, s mi van, előttem becse vész!
Hazug szavad nem érdemel hitelt,
S mind léha munka mit futtába’ tészsz!
De fogadom, s megtartom utoljára:
Én hű leszek, magad s kaszád daczára!