Vádolj, hogy vissza oly gyéren fizettem
Jóságodat, mely oly nagy s drága volt;
Hűséged’ emlegetni elfeledtem,
Melyhez naponta annyi láncz csatolt;
Nagy áron vett jogod’ hányszor bitorlám,
Keresve mások társaságait;
Akármi szélnek felvonám vitorlám’,
Bár tőled a legtávolabbra vitt;
Ródd fel mi bennem vétek és nyakasság,
Tetézd bizonyságokkal a gyanút,
Haragodat szemöldeid mutassák;
De le ne sujtson ébredő boszúd
Mig elmondom: mind próba volt csupán,
Szilárd vagy-é s szeretsz-e igazán?