Mily gyorsan elfogysz, oly gyorsan növekszik
Uj sarjad, abból a mit elveszítesz;
Pótolva látod ifju bájod vesztit,
S elmondhatod: im élő másom itt ez!
Im ez az élet, bölcseség, tenyészet!
Egyéb: bolondság aggság, jéghalál.
Ha minden igy tesz: eljő az enyészet,
S az ember, két öltővel, sírba száll.
Hadd, kihez a természet mostohább volt,
S rút, durva, undok: meddőn vesszen el!
Te, a kit minden más fölött megáldott,
Te jóltevőn bánj dús jótétivel!
Szépség pecséteül metszett ki téged,
Hogy nyomd ki másod’ s sokasitsd szépséged’.